A rajzolás, mint értékes énidő felnőtteknek

A rajzolás, mint értékes énidő felnőtteknek

A rajzolás, mint értékes énidő felnőtteknek

Rajzolás, énidő, felnőttek

Olyan időszakot élünk, amikor sokunkban visszautasíthatatlanul megjelenik a belső igény a változásra, a fejlődésre, más – akár eddig ismeretlen – lehetőségek felfedezésére.  Ahhoz azonban, hogy az új választásaink létrejöhessenek, kénytelenek vagyunk átalakítani, elengedni a régi mintákat, programokat, megélt traumák lenyomatait. Mindezt egyszerűen azért, mert a régi alapokon, bármennyire is szeretnénk, nem tud megjelenni az új az életünkben.

Az átalakító folyamat, a mindennapos belső munka – jóllehet egyre könnyedebbé és szabadabbá tesz – olykor kimerítő is lehet… Ilyenkor kell valamiféle támogatás önmagunknak, ami feltölt energiával, amiben megpihenhetünk. Lehet ez bármi: természetjárás, játék, sport vagy alkotótevékenység… Bármi, csak legyen… Kinek a magáé…  

Számomra a rajzolással eltöltött órák jelentik ezt a támogatást. A rajzolás folyamatában elcsendesül és kisimul minden, a világom szebb lesz, feltöltődöm… Jelen vagyok, úgy ahogy az természetes számomra…

A jelenlét önmagában is átalakító és megújító erő, az alkotótevékenység pedig párhuzamosan örömforrás!

Mi minden változhatna meg az életünkben, ha felnőttként is megadnánk magunknak az önmagunkkal való jelenlét és az alkotás örömének ajándékát? Mekkora ajándék lehetne ez a minta a gyermekeinknek is most, amikor az elszigetelődés ekkora mérteket ölt?

Bükkszentkereszten jártunk

Bükkszentkereszten jártunk

"Ez a nap más, mint a többi..." - Bükkszentkereszten jártunk

Kirándulás Bükkszentkereszten

Szeptember első vasárnapján Bükkszentkereszten jártunk egy lelkes és vidám csapattal. A kirándulás előzménye egy, a Györgytea által májusban meghirdetett rajzpályázat volt, amelyre kilenc lelkes szakkörösünk készített pályamunkát. Mindnyájukat 5-5 darab belépőjeggyel ajándékozták meg Gyuri bácsi Gyógynövénykertjébe. Ez az invitálás elsőre kihagyhatatlannak tűnt, a nagy távolság miatt azonban a legtöbb család elengedte volna ezt a lehetőséget. A buszos kirándulás köré szerveződve azonban összeállt egy lelkes, természetet kedvelő csapat, akikkel megvalósult az utazás.

Sétáltunk Gyuri bácsi Gyógynövénykertjének ösvényein, miközben egy részletes gyógynövényismereti oktatáson vettünk részt. A déli nap fényében csodálhattuk meg a kertet, annak kapuit, az ágyások és az ösvények nagyszerű formatervezését, amelyekkel a családtagok méltó emléket állítottak a Bükki Füvesembernek, az ő munkásságának és az általa képviselt szellemiségnek és tudásnak.

Célba vettük a Kis-Dél Kilátót, ahova ki-ki a maga ütemében érkezett meg. Kik futkosva, könnyedén, míg mások cammogva, fáradtan. A látványtól, ami a dombtetőn elénk tárult, minden fáradtságunk elillant. A környező erdők, tisztások, dombok, völgyek tere, a tiszta levegő egyre mélyebben járta át testünket, lelkünket. A legszebb alkalom itt adatott meg arra, hogy köszöntsük a születésnapjukat és névnapjukat ünneplő csapattársainkat.

Meglátogattuk az Üvegműves Házat és Múzeumot, ahol betekinthettünk az üvegműves manufaktúrák tevékenységébe és a Tiffany üvegezés rejtelmeibe. A Ház gazdái a falu üvegkészítő múltjának bemutatása után meséltek nekünk a falu lakóinak életéről mostanság, a hétköznapjaikról és kihívásaikról.

Hazaindulásunk előtt megpihentünk a Gyógyító Köveknél, ahol mindenki a maga módján kapcsolódott az erdővel, a fákkal, a kövekkel és a csenddel. Valahol meg leginkább önmagunkkal. Emlékek, vágyak, felismerések fogalmazódtak meg a természet ölelésében.

Hazafelé a vöröslő telihold sejtelmesen bukkant elő néhol a felhők mögül, jelezvén, hogy különleges nap volt ez. Ahogy a születésnapi köszöntőénekünk a dombtetőn belezengett a tájba, akkor-ott mindannyiunk valóságává vált az, hogy: „Ez a nap más, mint a többi…”. Valóban más volt, és még a Hold is másként járt. Együtt voltunk egy nem hétköznapi természeti környezetben, ahol megpihentünk, feltöltődtünk, nevettünk, beszélgettünk, jelen voltunk.

Köszönet Gábornak, aki vállalta a buszvezetői feladatot, és könnyedén vezette a hatalmas járművet a kanyargós, alagutas, kihívásokkal teli útszakaszokon is! Köszönet Reninek a komplex látásmódért, amelyben a kreatív alkotótevékenységgel összeforr a tudatosság, a természetben és a közösségben rejlő erő. Köszönet a rajzszakkörös gyerekeknek, hogy lelkesen részt vettek a Györgytea rajzpályázatán, és köszönet Mindenkinek, aki velünk utazott Bükkszentkeresztre és jelenlétével, humorával, mosolyával, ölelésével megajándékozott bárkit is ezen a napon.

A bejegyzés olvasható a Ráckeresztúri Hírmondó 2025.  szeptemberi számában.

Nyári rajztábor_2025

Nyári rajztábor_2025

A kreativitásod a kincsed... Ami másnak furcsaság, neked lehetőség – a világod kiindulópontja!

Nyári rajztábor_2025

Idén, immár második alkalommal került megszervezésre a nyári rajztáborunk, amelyhez a Smart Art 4 You program keretében rajzolni tanuló ráckeresztúri rajzszakköröseink mellett tárnoki és velencei gyerekek is csatlakoztak. Egy igazán örömteli, rajzolással, mókával, nevetéssel teli hetet zártunk – ezt talán mindannyiunk nevében elmondhatom.

A tábort a tavalyihoz hasonlóan családias hangulatban terveztük megvalósítani, a változékony időjárás azonban próbára tette a kreativitásunkat a szervezés terén is. Nagyszerű volt érzékelni, hogy az újratervezések inkább inspirálóan hatottak, mint semhogy a kedvünket szegték volna. Valahogyan mindig sikerült kihoznunk a legtöbbet a lehetőségeinkből, és igazán jó volt látni, hogy a gyerekek mennyire kreatívok tudnak lenni a rajzoláson túl az együttlétben, a pihenésben, a mókában is, ha megvan az összetartozás érzése, ha a kapcsolódásuk örömteli.

Ebben a közösségben természetes a folyamatos fejlődés választása, ami sokszor a belső korlátozásaink lerombolásával, a határaink feszegetésével jöhet csak létre. Az idei táborban a fizikai erőnlétünket, a kitartásunkat is próbára tettük egy többórás erdei séta alatt. Elfáradtunk igaz, mégis feltöltődtünk az erdő, a patak, a természet ölelésében, és egy élménydús kirándulásban volt részünk.

Sok-sok érzelem került felszínre a táborzáráskor. A táborban barátságok köttettek illetve mélyültek el, örültünk egymás fejlődésének, sikerének, és nem utolsó sorban elismerésben részesültünk mindannyian. Ami biztos, hogy ez a kis csapat igazán – a szó nemes értelmében – együtt volt ezen a héten.

Hálás vagyok minden táborozónak a jókedvért, a rugalmasságért, a kitartásért, az alkotókedvért és mindenért, amik ők maguk. Köszönöm nekik és családjuknak, hogy együtt lehettünk ebben a táborban. A kreativitás, az öröm, a lelkesedés, a fejlődésre való készség, az elismerés, a közös alkotótevékenység összetart minket, és bízom abban, hogy ez invitálás lehet mindazok számára is, akik keresik a fejlődés útját.

A bejegyzés olvasható a Ráckeresztúri Hírmondó 2025. júliusi számában.