Olyan időszakot élünk, amikor sokunkban visszautasíthatatlanul megjelenik a belső igény a változásra, a fejlődésre, más – akár eddig ismeretlen – lehetőségek felfedezésére.  Ahhoz azonban, hogy az új választásaink létrejöhessenek, kénytelenek vagyunk átalakítani, elengedni a régi mintákat, programokat, megélt traumák lenyomatait. Mindezt egyszerűen azért, mert a régi alapokon, bármennyire is szeretnénk, nem tud megjelenni az új az életünkben.

Az átalakító folyamat, a mindennapos belső munka – jóllehet egyre könnyedebbé és szabadabbá tesz – olykor kimerítő is lehet… Ilyenkor kell valamiféle támogatás önmagunknak, ami feltölt energiával, amiben megpihenhetünk. Lehet ez bármi: természetjárás, játék, sport vagy alkotótevékenység… Bármi, csak legyen… Kinek a magáé…  

Számomra a rajzolással eltöltött órák jelentik ezt a támogatást. A rajzolás folyamatában elcsendesül és kisimul minden, a világom szebb lesz, feltöltődöm… Jelen vagyok, úgy ahogy az természetes számomra…

A jelenlét önmagában is átalakító és megújító erő, az alkotótevékenység pedig párhuzamosan örömforrás!

Mi minden változhatna meg az életünkben, ha felnőttként is megadnánk magunknak az önmagunkkal való jelenlét és az alkotás örömének ajándékát? Mekkora ajándék lehetne ez a minta a gyermekeinknek is most, amikor az elszigetelődés ekkora mérteket ölt?